„Mielőtt megismertem volna feleségemet, ezzel a betegséggel egy esztendeig éltem egyedül a fővárosban. Nagy kihívást jelentett számomra akkoriban a munka és mindennapi tevékenységek ellátása. Tudom, milyen érzés egyedül, beteg emberként szembenézni az élet nehézségeivel.”
3. Akikkel együtt könyebb, de nélkülük sem lehetetlen: Családi gondoskodás és emberi kapcsolatok
Szerencsés fordulat volt életemben, hogy egy munkalehetőség kapcsán hazaköltözhettem szülővárosomba. Volt egy kis lakás, ahol élhettem, egy autóm és a barátaim viccesen jegyezték meg, hogy az életemből már csak a nagybetűs szerelem hiányzik.
Nem telt el néhány hónap és a derült égből rám sütött a napsugár, akit úgy hívnak: Teodóra. Már hét éve a feleségem és éppen együtt írja velem ezt a cikket. Még élénken emlékezetemben élnek az első találkozásaink, amikor eldöntöttem: az a korrekt, ha beavatom betegségem részleteibe, mielőtt egymásba szeretünk.
Felemelő érzés volt számomra, hogy ő már akkor is elfogadott olyannak, amilyen voltam. S bizony idén lesz tizennégy esztendeje, hogy együtt vagyunk. Ugyanakkor annak idején a mézesheteink nem tarthattak tovább néhány hónapnál…
Az első közösen megélt epizód, számomra már második volt a sorban. Feleségemmel együtt meg kellett tanulnunk ezt a betegséget. Próbáltam rá felkészíteni őt, hogy mi fog történni, amikor jön az életemben a következő pszichotikus epizód, mégis úgy ért minket, mint derült égből a villámcsapás. Egyetlen pozitívum volt számomra, hogy orvosi felügyelet mellett, otthoni körülmények között — kórházi kezelés nélkül — tudtuk lemenedzselni a nehéz időszakot. Ebben rengteget segített nekünk a családunk és a baráti kör is.
A családon kívül az emberi kapcsolatok is nagyon fontosak. Kell, hogy egy közösséghez tartozzon az ember. Ez lehet a család, a barátok vagy egy sorstársi közösség, vagy bármilyen klub, ami az érdeklődésünkhöz közel áll, mint például sportklub, művészeti csoport, zenekar, kórus vagy tánccsoport.
Missziónk kapcsán járjuk az országot és bizony tapasztaljuk, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint én. Vannak sorstársak, akinek a családjuk segít, akad, akinek a barátok, s olyat is ismerünk, akinek egy kutyája van, akivel boldogan élnek kettecskén.
Most is könny szökik a szemembe, ha arra gondolok, micsoda erőt adott volna nekem annak idején, amikor egyedül éltem, ha láthattam volna egy ilyen példát: hogy szkizofrén emberként is társas kapcsolatban él egy sorstársam. Hálás vagyok azért, hogy most mi lehetünk nektek e téren egy apró világítótorony.
© 2019 Dániel Oravetz - Teodóra Kulcsár
EM-106593 Lezárási dátum: 2022.11.15.
