Hogyan állapítják meg, mutatják ki a Crohn-betegséget?

Hogyan állapítják meg, mutatják ki a Crohn-betegséget?

A Crohn-betegség diagnosztizálása a beteg kórtörténetének és családi kórtörténetének áttekintésével, klinikai vizsgálatok és tesztek segítségével történik. Az anamnézis felvételét és a fizikális vizsgálatot követően – ha fennáll a Crohn-betegség gyanúja – az orvos további vizsgálatokat is végez. Ide tartoznak az alábbiak.

ENDOSZKÓPIA

Az endoszkópia a legfontosabb diagnosztikai eljárás, amelyhez egy endoszkópot, vagyis egy fényforrással és egy apró kamerával ellátott rugalmas csövet használnak, amely képeket továbbít egy képernyőre. A gasztroenterológus az endoszkópot bevezeti a gyomor-bélrendszerbe. Vastagbélvizsgálat esetén az endoszkópot a végbélnyíláson keresztül vezetik be – ezt kolonoszkópiának nevezzük. A gyomor-bélrendszer felső részének vizsgálata esetén az endoszkópot a szájon keresztül vezetik be – ezt gasztroszkópiának, illetve enteroszkópiának nevezzük.

HISZTOLÓGIA

Az endoszkópia során az orvos szövetmintát vesz (biopszia) az érintett területről. A mintán részletes mikroszkópos vizsgálatot végeznek. A kórszövettani vélemény nagyon fontos, ez igazolhatja a betegséget, különbséget tehet a gyulladásos bélbetegség különböző formái között, megmutatja a betegség aktivitásának szintjét és a lehetséges elváltozásokat (diszpláziákat) tartós betegség esetén.

LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK

  • A vérvizsgálatok (fehérvérsejtszám (leukocitaszám)), vérlemezkeszám, hemoglobin és a heveny gyulladásra utaló markerek, mint például CRP, ESR stb.) nem alkalmasak a Crohn-betegség igazolására, de fontosak a betegség aktivitásának meghatározásához és a kezelés hatásosságának értékeléséhez, illetve a betegség súlyosbodását előre jelezhetik.
  • Székletvizsgálat (kalprotektin, amelyet a heveny bélgyulladás kimutatására használnak). A kalprotektin székletben történő kimutatása segít különbséget tenni a gyulladásos bélbetegség és az irritábilis bélbetegség között, és segítséget nyújt a bélgyulladás aktivitásának és a kezelés sikerességének értékelésében. A kalprotektin a betegség súlyosbodását előre jelezheti.

KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLATOK

A radiológiai vizsgálatok fontos kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok, amelyek lehetővé teszik a gyomor-bélrendszer érintett szakaszainak és/vagy a betegség szövődményeinek képalkotó eljárással történő vizsgálatát.

Natív hasi röntgen (RTG): a toxikus megakolon, a gyomor-bélrendszer perforációjának és a bélelzáródás (bélcsavarodás) kizárására alkalmas vizsgálat.
CT enterográfia (CTE): az MRI-hez hasonló adatokkal szolgáló képalkotó vizsgálat, amely azonban sugárterhelésnek teszi ki a beteget.

Mágneses rezonancia vizsgálat (MRI): újabb keletű diagnosztikai eljárás, amely nem jár sugárterheléssel; a módszer a hidrogénionok erős mágneses mezőben való rezonanciáján alapul. A testet vagy a vizsgált szervet egy statikus mágneses mezőbe helyezik, majd a rádióhullámok valósághű képekké alakítják át a jeleket.

  • Medence MRI vizsgálat: a Crohn-betegség szövődményeinek (pl. tályoggal járó perianális sipoly) gyanúja esetén használt fontos vizsgálat.
  • Mágneses rezonancia enterográfia (MRE): a vékonybél képalkotó vizsgálatára szolgáló nagyon fontos diagnosztikai eljárás a Crohn-betegségben szenvedők esetében. A lumen átmérőjének változásán kívül ezzel az eljárással a bélfalban és a környező szövetekben (nyirokcsomók, sipolyok) fellépő változások is kimutathatók. Az MRE továbbá kimutatja az aktív gyulladást, a lumen beszűkülését és a beszűkülés előtt fellépő disztenziót (ami a kezelés típusának kiválasztásához fontos).

Ultrahang vizsgálat (UH): a kismedence és a hasi szervek vizsgálatához ultrahangos technológiát használnak, ami nem teszi ki sugárterhelésnek a beteget.

  • Kontrasztanyagos transzabdominális ultrahang vizsgálat: az IBD diagnosztizálásában és monitorozásában egyre fontosabbá váló vizsgálat. Ezzel az eljárással az orvos megvizsgálhatja a bélfal vastagságát és a gyulladásos elváltozásokra utaló perfúzió mintázatokat, különösen a csípőbél terminális szakaszában. Megnagyobbodott nyirokcsomók, tályogok, szűkületek és akár sipolyok feltárására is alkalmas.
  • Endoszkópos ultrahang vizsgálat (EUH): a perianális sipolyokat és a szövődményeket mutatja ki. Az EUH segítségével különbséget lehet tenni az egyszerű és a komplex sipolyok között, illetve feltárja azok kapcsolatát az anális záróizommal. Ez a vizsgálat igen nagy érzékenységgel azonosítja a perianális tályogokat. Az EUH sugárzásmentes, biztonságos, illetve az MRI-hez hasonló érzékenységgel és specificitással azonosítja a perianális tályogokat és sipolyokat. Mivel a perianális terület érintett, előfordulhat, hogy a vizsgálat fájdalommal jár. Ebben az esetben a medence MRI vizsgálatot kell előnyben részesíteni.

Kapszula endoszkópia: a vékonybél vizsgálatára alkalmas sugárzásmentes diagnosztikai eszköz. Ehhez az eljáráshoz az orvos egy apró, vezeték nélküli kamerát használ, amellyel képeket készít az emésztőrendszerről. A kamera egy kapszulában van, amelyet a betegnek le kell nyelnie. Érzékenyebb, mint más képalkotó eljárás (jejunoileális vizsgálat, MR enterográfia, CT enterográfia) a szűkületet vagy bélelzáródást nem mutató betegek vékonybelében fellépő gyulladásos területek azonosításában. Azoknál a betegeknél alkalmazható, akiknél fennáll a vékonybél Crohn-betegség gyanúja, amelyet nem lehetett a korábbi endoszkópiás és képalkotó vizsgálatokkal igazolni.

EM-106586 Lezárási dátum: 2022.11.11.

Kapcsolódó Tartalom

Logo Janssen | Pharmaceutical Companies of Johnson & Johnson